A kókusz zsírt úgy készítem,
hogy a következőképp feltöröm a kókuszdiót:
Először is az alján található három luk közül az egyiket át
lehet fúrni. Meg kell keresni, hogy melyik az.
Azon a lukon keresztül kiöntöm a levét.
(Vásárláskor rázzuk meg a diót, amiben
nem lötyög a lé, az már nem
jó, be van száradva).
Kezembe fogom a kalapácsot, és nem a széles részével, hanem a keskenyebb, tompa részével, határozott ütést mérek rá, hogy koppanjon jó nagyot, és vissza is rántom a kalapácsot. Egy két ilyen ütés, és szépen megreped. Egy erős késsel alá lehet nyúlni, és lepattintani a héját.
Kezembe fogom a kalapácsot, és nem a széles részével, hanem a keskenyebb, tompa részével, határozott ütést mérek rá, hogy koppanjon jó nagyot, és vissza is rántom a kalapácsot. Egy két ilyen ütés, és szépen megreped. Egy erős késsel alá lehet nyúlni, és lepattintani a héját.
Majd ezután megmosom egy kicsit, hogy ne legyen rajta szennyeződés, és leeszelem.
Beteszem egy edénybe, és töltök rá vizet, hogy jól lepje el.
Forralom, kb öt percig, majd leveszem, leszűröm, jól kinyomkodom a reszeléket.
Majd a levet befőttes üvegbe töltöm, a reszeléket pedig megszárítom. (Már ami megmarad, mert ilyenkor Isteni finom a kókuszreszelék)
Még így, hogy egyszer felforraltam így is jobb az íze, mint a boltinak.
A nyers kókuszt nem szabad megkóstolni, mert nem marad belőle zsírnak, annyira finom.
Tehát a levet lehűtöm, és ha kell beteszem egy kicsit a hűtőbe.
A tetején a kókusz zsír megkeményedik amikor kihűl, és le lehet szedni róla.
Sokrétű a felhasználása. Még a kelt tészták, vagy kenyerek sütésénél is felhasználom.
Szappangyártásnál is hatásos, ha bele van keverve (bár én erre sajnálom)
A kókusz feltöréséről itt találhatsz
anyagot.
Örülök, hogy itt jártál,
remélem hasznosnak találtad.
Gyere máskor is.
